Tai Chi
Ezt a kifejezést általános megfogalmazásban szeretném használni, amibe beleértem az előbbi cikkben kifejtett mind3 gyakorlatrendszert (chi kung, tai chi chuan, integral tai chi), hiszen azok szellemisége közös tőről (Tao) fakad, ezt hívhatjuk Taoista vagy Tai Chi szellemiségnek. A továbbiakban a Tai Chi szellemiség 4 fontos aspektusát emelném ki, és szeretném kifejteni szemléletmódomat a gyakorlás/tanítás kapcsán.
1. Tai Chi és harcművészet
Mondhatjuk, hogy a tai chi a harcművészetek lényege, hogy egy belső stílusú művészet-út, ami annyit jelent, hogy a belsőre (figyelem, szándék) helyez több hangsúlyt, a lágy vagy okos erőre a kemény vagy fizikai erő helyett, másfelől mindig igyekszik idomulni, alkalmazkodni, mintegy együttmenni környezet/szituáció adta lehetőségekkel (a föld, a másik energiája), és mintegy felhasználni és átalakítani azokat, ahelyett hogy azok ellen menne, nem ütközik, nem konfrontálódik, mégis szükségszerűen és gyorsan győz 🙂 Az ide tartozó kép a vattába csomagolt vasrúd és alapelve, hogy a lágy mindig legyőzi a keményet, melynek inspirációs forrása a hagyomány szerint a kígyó és a sas harca volt.
A modern ember számára a konkrét értelemben vett harc múltidővé és mint út bizonyos tekintetben alkalmatlanná, megragadhatatlanná vált. Hiszen ma már a férfiaknak nem kell harcolni úgy, ahogyan mindig is kellett, hiszen a férfiúi élet része volt a harc, a férfiúi identitás része volt a katonaság, a hódítás, a védelem, a rivalizáció. A harc még ma is rossz érzéseket vált ki sokakból, a modern ezo-spirituális színtér a harcművészettel, mint klasszikus szellemi úttal, eszközzel már nemigen tud mit kezdeni, sőt az erőszakot, az agressziót és egyéb nem kívánatos minőségeket rendeli hozzá, ami miatt végképp nem hangzik jól az egész, hiszen a spirituális vagy önismereti fókuszú életmódhoz nem dukál az erőszak, a harag, vagy a határozott akaratérvényesítés, mert az pont a szeretet, egység, béke szavakkal fémjelzett szellemiség ellentéte volna. Hogy is van ez?
A harc szerintem ma is fontos része az életnek, de már átvitt értelemben. Az erőket nem hadvezérek képviselik, hanem politikai/gazdasági/ideológiai erők, amik tűzzel-vassal terjesztik a szerintük áldásos hiedelmeket. Tehát van okunk harcolni a világgal az életünkért, szabadságunkért, alapvető emberségünkért, ebben az értelemben a csatatér mag a tudat, hiszen a tudat gyarmatosítása zajlik. Arról nem is beszélve, hogy a tudás, a bölcsesség bizonyos értelemben megszerzendő területnek tekinthető, amelyet meg kell hódítani. Harcolunk a kommunikáció révén, miközben szándékunkat, irányainkat akarjuk érvényesíteni az életben; vagy másokat jobb belátásra bírni, vagy csak hatni rájuk. A szavak fegyverek lehetnek, hiszen tudunk sebezni és sérülni is mások vagy saját szavaink által. Családunkat, párkapcsolatunkat, munkahelyünket, egyéb elért eredményeket igyekszünk az életben védelmezni, fenntartani, jobbá tenni. Harcolunk önmagunkkal, próbálunk önuralmat gyakorolni, hódítunk, küzdünk, birkózunk, akarunk, más szóval erőfeszítéseket teszünk; konfrontálódunk, konfliktusokba keveredünk, más szóval csatákat vívunk, a harc lépten-nyomon tetten érhető életünkben. Ezért van számomra létjogosultsága a harcművészetnek, mindegy hogy konkrét vagy átvitt értelemben tekintünk rá, hiszen megérteni és gyakorolni a harcművészeti alapelveket ma is fontos, mint bármikor a történelem során. A harc színtere, módozata változik, de a szereplők, a szituációk, a motivációk és a bennünk munkáló tudattartamok hasonlóak.
A harcművészeti aspektussal önismereti keretrendszerben a Benned élő Hős Műhelyben és táborokban foglalkozunk leginkább.
2. Tai Chi és önismeret
Minden életjelenség mozgásban nyilvánul meg, változtasd meg a mozgásodat és megváltozik az életed.
Az önismeret egy modern kifejezés, ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos társadalmakban nem volt önismeret, vagy nem foglalkoztak vele, csak nem így hívták és nem volt ennyire pellengére/fókuszba állítva, mint a mai modern individualista nyugaton, ahol manapság trendszerűen önálló szakmává és (piac)területté vált. Sajnos ennek ellenére sokszor még mindig csak üres szó vagy marketing címke, és a felszín mögött nincs kellő mélysége. A tai chi természetesen önismereti aspektusokat is magába foglal(hat), a tai chi, mint módszer megtermékenyítette a nyugati kultúra testi-lelki egészséget és harmóniát célzó módszereit hasonlóan a jógához, illetve rokonságot mutat egyéb nyugati – többnyire tér-, test-, mozgásorientált, tehát nem kognitív – terápiás/önismereti módszertanokkal, illetve szemléletmódokkal.
Az integral tai chi nem foglalkozik a harcművészeti aspektussal, de annál inkább kínál egy egyéni önismereti utat. Bár akár chi kung-ról, akár klasszikus tai chi chuan-ról, akár integral tai chi-ról van szó a gyakorlati módszerek felhasználhatóak és átültethetőek egy olyan önismereti keretrendszerbe, amelyben mozgásos, tapasztalat alapú csoportos vagy páros munka során hatékony eszközökre lelhetünk az életünk / személyiségünk / tudatunk átalakítása szempontjából. Erről bővebben a Tao dinamikája cikkben olvashatsz konkrétumokat, ez egy saját koncepció és gyakorlati módszertan, ami kifejezetten Tai Chi lényeget szeretne átadni, de nem a megszokott klasszikus formában, hanem elvonatkoztatva és alkalmazva azt az élet különböző területein, egy hangsúlyosan önismereti keretrendszerben.
Az önismereti aspektussal a Benned élő Hős műhelyben, a Kapcsolódások műhelyben, az Integral Tai Chi edzéseken és táborokban foglalkozunk.
3. Tai Chi és egészség(megőrzés)
Talán az egészségmegőrzés aspektus a nyugaton leginkább megértett és átvett a Tai Chi-ból. Nyugaton a mai napig a leginkább ez a rész megragadható belőle, és talán a közvélemény is úgy tekint a Tai Chi-ra, mintegy lassú, táncszerű tornára, amelytől egészségesek leszünk és segíti a belső harmónia és nyugalom elérését. Ez nem egy rossz látásmód, de a fentiek fényében nyilvánvalóan ennél sokkal többről van szó.
Az egészségmegőrző / egészségfejlesztő aspektust inkább a chi kung gyakorlatrendszerek támogatják, ezen gyakorlatok (különösen a külső vagy wai dan) többnyire bárki (gyengébbek, idősebbek, nem egészséges emberek) által végezhetőek, különösebb előképzettség nélkül is. A tai chi chuan és integral tai chi gyakorlatrendszerek azonban már igényelnek némi felkészültséget, egy testi-energetikai megalapozottságot, vitalitást, erőt és állóképességet. E tekintetben azt mondhatjuk, hogy ez utóbbiak komolyabb, komplexebb művészetek, amelyekbe több időt, energiát, elköteleződést kell beletennünk, ha szeretnénk ki is venni belőlük. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne tai chi-t gyakorolni pusztán egészséges mozgás öröméért, de meglátásom szerint ez problematikus nyugaton, hogy azok és úgy tai chi-znak, ahogy nem kéne, mert nincs meg a kellő megalapozottságuk.
A tai chi lehet fontos testtudatosság fejlesztő módszer, ennek az egészségmegőrző aspektus fontos alapja. Tehát mindazok a jótékony hatások a test szintjén, amelyeket a Chi Kung fejezetben részletezek nagyon is fontos alapját és nem kihagyható feltételét képezik a távolabbi céljainknak ezen az úton. Ugyanaz elmondható itt is, mint a jóga esetén is, hogy a klasszikus szemléletben az egészséges, rugalmas, vitális, laza test nem célja a gyakorlásnak, hanem feltétele, sajnos sok esetben a modern szemléletmód abban merül ki, hogy a testnél kezdődik és ott is végződik, tehát ami a klasszikus körülmények közt az indulás feltétele volt, az manapság sok esetben végcél. Ez persze nemcsak kultúránk sekélyes szemléletmódját minősíti e téren, hanem a modern ember testi-energetikai állapotát is amely összefügg a globalizálódó életmód számos egészségromboló hozadékával, pl. egészségtelen ételek, mozgáshiány, elhízás, stressz, konzumidiotizmus, urbanizáció, komfortzóna és tűréshatár beszűkülése, gyógyszer, cukor és egyéb függőségek, allergiák, érzékenységek. Ennek köszönhetően nyilván más megvilágításba kerülhetnek a gyakorlás hangsúlyai és sokkal fontosabb az egészség aspektus mint valaha. Sajnos a modern ember már rég nem rendelkezik azon testi kondíciókkal és képességekkel, mint egy régebbi kultúra életedzett vagy “harcedzett” embere.
Kifejezetten egészségmegőrző aspektussal inkább chi kung (1, 2) órákon foglalkozunk.
4. Tai Chi és spiritualitás, avagy a szellemi út
A Test Tükör
A tudatossági törekvéseinkben jó, ha van egy tükrünk, egy visszajelzőnk, amitől vagy akitől visszaigazolást kapunk, ellenkező esetben bizonytalanná válik a haladás az úton, tévutak jelentkezhetnek. Önmagam megismerése nem könnyű, ha a tudat akarja a tudatot, vagy az én akarja az ént megfigyelni az nehéz ügy, ez olyan mint a szem, ami magát akarja megnézni. Kelleni fog segítség, pl egy tükör. Tükör lehet egy mester jelenléte, ha az nincs, akkor a test, a test bölcs, mindig beszél hozzánk (alkat, tartás, gesztus, érzet), csak meg kell tanulni megérteni őt, a test mindig jelen van. A tükör nem lehet egy könyv, vagy ismeret, és az sem, ha túl sokat üldögélünk csukott szemmel egyedül, még ha ezt meditációnak is hívjuk.
Hogy segít a test a meditációban?
(forrás: http://dao.hu/node/11)
A taoista út abban különbözik a többitől, hogy a testet, mint anyagot és annak érzeteit külön szentségként tiszteli. Gyakorlóik úgy vélik, hogy a mai korban, amikor is nem jut minden tanítványra egy mester, szükségünk van az olyan visszaigazolásra, amely biztosítja az előrehaladásunk helyességét. Kezdetben az általános meditációk, amelyeket keresztbevetett lábbál végzünk, szabad teret adnak az elmélkedésre, az ábrándozásra, vagyis az elterelődésre. Később, amikor a tanítvány, képes túljutni a szétszórtságon, a számtalan belső élmény sűrűjében eltévedve kételyekbe ütközhet. Ha e kételyek esetleg büszkeséggel vegyülnek, sértődékenység és mások állandó minősítése fogja jellemezni a gyakorlót.
A meditációban való haladás, bármennyire is szellemi tevékenységként tűnik, testi szinten is megjelenik. Ha a tanítvány ismeri ezeket a testi jeleket, képes helyes irányba terelni tudati mozgásait, sőt a testtől tanulva, a gondolkodás és elmélkedés általános hibáit megszüntetni. Mindezt azzal érhetjük el, ha egy formagyakorlatba ágyazva, egy zárt körön keringetjük az energiáinkat, megtartva a mozgás folytonosságát és könnyedségét. Ez egy visszafelé irányuló folyamat, hiszen az érzelmek túláradása és a gondolatok bemerevedése, az energia áramlásában és az izmok működésében is blokkokat okoz. Amennyiben képesek vagyunk az energiáinkat és végtagjainkat akadálymentesen áramoltatni, nem tudnak kialakulni, vagy ha ki is alakulnak, nem tudnak már kibillenteni nyugalmunkból. Az, hogy egy előre begyakorolt formagyakorlatban a mozgásunk megakad, a testtartásunk megtörik, illetve az energia áramlás blokkolódásából helyi feszültségek keletkeznek, nem hogy a gyakorló számára, de még egy külső szemlélő számára is egyértelműen jelentkeznek. Egy ilyen állapotban a tudat nem tudja elérni a meditáció célját, a testtől való erőteljes függőség miatt.
A mozgásunk folytonossága nem csak a tudat felszabadítását idézi elő, hanem az így mozgó test, a taoisták szerint több bölcsességet képes átadni nekünk, mint akár az agy, illetve a gondolkodás. Míg az agy állandóan torzítja emlékképeinket, és a gondolkodás révén és a szélsőséges érzelmeink segítségével szinte mindig csak arra enged következtetni, hogy milyen szerencsétlen a helyzetünk és mennyi hibája van a körülöttünk lévő embereknek, addig a test a jelenben és az abban lévő lehetőségekben látja a boldogulását.
Zhang San-feng volt aki megfigyelte, hogy ha testét és energiáit folytonosan és további kilenc szabály szerint mozgatja, az élet minden területén képes teret nyitni. Mozdulatait formagyakorlatba öntötte, és művészetét TaiJiQuannak (Táj Csi Csüan) nevezte el. Mivel ezzel a művészetével a világot mozgató erőket fedte fel, mára a TaiJi az élet szinte minden területén megjelent. Sokat gyakorolják, mint harci művészetet, egészség megtartás és gyógyítás területén is jelentős helyet foglal, de a meditáció szemlélődését és a művészeti oldal megteremtését is elősegíti.
Taijiquan jelentősége
(forrás: http://dao.hu/node/21)
A taoizmus tanításai rávilágítanak, hogy egy fáradt, kimerült testben nehéz szellemi eredményeket elérni. Ha speciális gyakorlatokkal uralmat szerzünk testünk, és így érzelmeink felett, akkor a könnyebben elérhető a szellemi megvalósítás. Ez két lépésben történhet meg. Egyrészt a testet tápláló Három Kincs helyreállításával, majd e Három Kincs testben való átalakításával és keringetésével. Ha mindez megvalósult, akkor szolgálni fogja a nyugalmunk, szeretetünk és bölcsességünk megvalósulását. A tanítások értelmében a Három Kincs művelése nélkül bár elérhetőek szellemi állapotok, nem tudnak életünkben megvalósulni. A Teljes Valóság Iskola e folyamathoz Belső Alkímiát, mint mozdulatlan gyakorlatsort, illetve Taijiquant, mint mozgó gyakorlatsort javasol.
A Taijiquan-t a Wudang-hegységben, Zhang Sanfeng alkotta meg, és a mai napig az egyik legközkedveltebb módszer belső folyamataink ápolására.
(Forma és tartalom kérdésköre, folyt. köv..) (18, 45, 47)
Sápi Ádám
