Testtudatosság 4. – Gyakorlás a test-lélek-szellem teljességének tudatában

Miért foglalkozunk a testtel amikor gyakorlunk?

A lélek addig nem ölt testet, vagy nem ad életet a szellemnek, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy a majdan lakóhelyéül szolgáló test valóban virul-e. Ügyes eszköz a testem, vagy akadály?
A testnek elég erősnek (vitálisnak, energikusnak, rugalmasnak, lazának) kell lennie, hogy a lélek lakóhelyéül váljon, ami aztán megteremtheti, illetve médiumává válhat a szellemnek. Csak ekkor kezd a test mélyértelműen tanítani, pontosabban ekkor kezdjük megérteni, amit tanít. Ezt nevezem a szellem megtestesítésének. És ekkor kezdődik a test átszellemítése is, ami a másik irányba ható folyamat. De mindkettő a test megfelelő formába hozásában gyökerezik. Tehát mondhatjuk, hogy a test a kulcs. Más szavakkal, az edényt ki kell égetni, hogy be tudja fogadni a lényeget, a földet fel kell szántani, hogy termékennyé váljon. Ebben áll a testtel való munka szakralitása, és a test tényleg templommá válhat.. rajtad múlik.. mindig kéznél van.. egy mester.. Mondanom sem kell, hogy a nyugati kultúrában dívó modern testkultusz célt téveszt, ahogyan a testtel önmagáért foglalkozik és nem számol azzal, hogy a test mulandó, így a testen – mint zárt rendszeren – belül elért eredmények is mulandóak. A modernitás a keleti mozgáskultúrákhoz is ezen anyagbazuhant és -zárt szemléletmóddal áthatva nyúl, eképpen erőszakolja meg és értelmezi át azokat a maga képére. Sajnos az esetek többségében eközben pont a lényeg veszik el.spirit-soul-body

Ászanák, mint szellemi ideák, elvek szimbólumai

Az ászanák mindig is voltak, mint örökkön létező, transzcendens irányultságú, univerzális formák, elvek, ideák, gesztusok, attitűdök formális megtestesülései, kifejeződései. Tehát az ászanáknak nem kellett kifejlődniük a történeti időben, mert bizonyos értelemben hamarabb voltak, mint bármi más a létesülésben, bár a tekintetben változhatnak a felszínen, hogy egy adott kor emberének testi-lelki alkatához épp mi passzol, de az ászana lényegi magja számottevően nem változik. Az ászanákat nem az ember fejleszti ki, hanem az adott kor jógija újra és újra felfedezheti magának őket, lévén, hogy ezek természetes tartások, állapotok, megnyilvánulási formák, amelyeknek természetesen, erőfeszítés nélkül, intuitívan kellene jönniük az emberi test-lélek számára, ha az ember a középpontban van. Az hogy ez mégsem így van, az azt mutatja, hogy az ember eltávolodott a szellemi centrumtól, az uralmi pozícióból, az eredendően helyestől, és a perifériákon, tévutakon bolyong, mert

„az emberélet nagyszerűt ígér,
mily hatalmas a nappal, és sötét az éj,
s mi, bár becéznek égi hatalmak,
alig örvendünk a tündöklő napnak,
zavaros harcba sodródik az ember,
először önmagával, aztán a többiekkel”
– Goethe –
sixtus

épp ezért az ászanák valódi jelentősége abban a módban rejlik, ahogy a kibillent, eldeformálódott, torzult, anyagbazuhant, korrupt tudatot – avagy az emberi lény minden szintjét, teljes spektrumát (testi, energetikai, érzelmi, mentális, pszichés vagy lelki, szellemi) – fegyelmezve visszaszoktatják a helyes útra. Ennek a korrekciónak a nyilvánvaló következménye az is, hogy természetesen a belső szervek, mirigyek, idegrendszer, izmok, inak is harmonikusan fognak működni a testben, de alapvetően a hatásmechanizmus felülről (szellemitől az testi felé) lefelé érvényesül, és nem fordítva. Bár megragadni a felsőbb, szubtilisabb struktúráinkat, létezési szintjeinket az anyagin, a testin keresztül tudjuk, ezért a munka a legdurvább anyagi szinten, a testtel való gyakorlással kezdődik, s így ezen gyakorlás révén képesek leszünk a zavaros harcokból fokozatosan kikászálódnunk, majd képesek leszünk örvendeni a tündöklő napnak, és képesek leszünk beteljesíteni azt a nagyszerűt, amit az ember élet ígér..

Sápi Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


hat + 8 =