“A jóga nem a feledés homályába tűnt ősi mítosz, hanem jelenünk legfontosabb öröksége. A jelenkor alapvető szükséglete és a holnap kultúrája.” – Szvámi Szatjánanda Szaraszvati
A Jóga címszó alatt futó elképzelések skálája és tárháza nyugaton manapság nagyon széles és sokrétű, bár ezen értelmezések többsége a jógát, valami bonyolult testgyakorlatnak, illetve egészségvédelmi rendszernek tekinti. A klasszikus jóga az indiai hagyomány (hinduizmus) szerves része és mindig is az emberi lény egészével dolgozott, tehát testi, lelki és szellemi aspektusokat is felölel. Mondhatjuk azt, hogy a jóga egy szellemi út, amiben a testtel (a személyiség legkülső megjelenési formájával) való munka fontos szerepet játszik, ez mindannyiunk számára egy kézzel fogható kiinduló pont. A testen keresztül tudjuk megragadni a magasabb rendű, finomabb struktúráinkat, ahogyan az immanensen keresztül ragadható meg a transzcendens is. A jógi (jógát gyakorló) a testi-lelki-szellemi harmónia fokozatos megvalósítása révén halad egy önismereti úton, és ezáltal ahogyan a lénye, úgy a világ is fokozatosan kitárulkozik számára. Sokféle megközelítés, stílus, módszer, irányzat lehetséges, ám ezek mindegyikében közös, hogy a korlátolt és függőségben élő emberi lény fejlődésére, kiteljesítésére, felszabadítására törekszenek, pontosabban kínálnak úgynevezett utakat, irányokat, elveket, módszereket.
A klasszikus jóga egy fejlett bölcseleti rendszerre, erkölcsi értékrendre és vallásos életvitelre épült, célja, hogy az emberben emberfeletti minőségeket ébresszen, melyek révén az emberi lény képes kapcsolódni az abszolútumhoz és feloldódni abban. Úgy is mondhatnánk keresztény köntösben, hogy az ember mennybemenetele Istenéhez. Ám ennek ellenére mégsem szükséges, hogy az ember áttérjen más (hindu) hitre vagy vallást váltson, mivel a jóga nem vallás. Noha a jóga központi tárgya a szellemi út legmagasabb céljának elérése, a jóga gyakorlatai közvetlen és kézzelfogható jótékony hatásokat fejtenek ki mindenkire.
A jóga ászanák (testtartások) nem tornagyakorlatok, hanem módszerek, amelyek a testet olyan pózokba helyezik, amelyekben a szunnyadó energiák felébrednek lényünkben, a test megtelik vitalitással és erővel, a tudat könnyűvé, kreatívvá, derűssé és kiegyensúlyozottá válik. A gyakorlás fejleszti a tudatosságot, a relaxációs képességet, a koncentrációt és a meditációt. Az ászanák célja a testi és tudati blokkok feloldása, az ászanák oldják a mentális feszültségeket fizikai síkon, ún. szomato-pszichikus folyamat által, a testen keresztül hatva a tudatra. Például az érzelmi feszültségek, elfojtások feszültté tehetik és gátolhatják a tüdő a rekeszizom és a légzés folyamatának szabályos működését, elősegítve egy nagymértékben legyengítő betegség, az asztma kialakulását.
A legtöbb ember számára azonban a jóga az egészség és fizikai jólét megőrzésének eszköze az egyre feszültebb társadalmi létfeltételek között. Az ászanák megszüntetik a rossz közérzetet, de az egyéni szükségleteken túl a jóga alapelvei valódi eszközt jelentenek az általános társadalmi rossz közérzet leküzdéséhez (zavaró, neagtív érzelmi állapotok, stresszfaktor). Tehát a jóga messze több, mint fizikai gyakorlatok összessége, sokkal inkább eszköze egy új életmód, életminőség kialakításának mind testi mind lelki szinten.
A jóga gyakorlatain keresztül kifejlődik a tudatosság, az érzelmi, a gondolati és a fizikai síkok kölcsönös kapcsolatát illetően, vagyis megismerjük, hogy hogyan hat az egyes szinteken fellépő zavar a többire. Amikor fizikai síkon egyensúlyhiány lép fel, a szervek, az izmok, és az idegek működése nem harmonikus, a jóga célja, hogy a különböző testi funkciókat olyan tökéletes összhangba hozza, hogy azok működésükkel megteremtsék az egész test jólétét. A fizikai test megismerése után a jóga a mentális és az érzelmi síkra lép. Ez a tudatosság fokozatosan elvezet létezésünk egyre finomabb szintjeihez, területeihez. A hatha jóga nem csak a testet lazítja, erősíti, az egészséget, közérzetet javítja, és az önbizalmat fokozza, hanem azon magas szintű energiaközpontokat is aktiválja, dinamizálja, fejleszti, melyek a az emberi tudat fejlődéséért felelősek.
A jóga nem az élet nehézségei ellen kínál gyógyírt, hanem megtanít bennünket arra, hogyan birkózzunk meg velük, azonban mindez átélésen alapul, melyhez az intellektuális megértés kevés, a tapasztaláson keresztül válik élő tudássá.
A klasszikus jóga koncepció miközben nyugatra került sokat változott, és torzult, hogy befogadhatóvá váljon a nyugati konzumidióta társadalom számára, azonban így alkalmas arra, hogy értékes tapasztalást, belátást, átalakulást közvetítsen a modern ember számára.
A jóga lehet buddhista (tibeti), taoista (kínai), de leginkább hindu (indiai) eredetű, a főbb irányzatokat röviden így foglalnám össze:
– hatha jóga (életmód, testtel való munka, tisztító technikák, ászanák (testtartások), pránajáma (légzéstechnikák))
– tantra jóga (dinamizmus, légzéstechnikák, csakrákkal (energiaközpont), nádikkal (energiavezetékek), szubtilis vagy finomfizikai testtel való munka, transzformáció, átalakítás elve, módszerei, kundalíni jóga, mudrák (gesztusok), bandhák (fojtások, zárak), imaginatív, vizualizációs meditatív módszerek)
– rádzsa jóga (királyi út, lépcsőzetes rendszer (8szint – astanga jóga), önfegyelem, módszeres gyakorlás útja, magas szintű koncentráció, kontempláció, és meditációs technikák)
– laja jóga (feloldódás, egyesülés, samadhi)
– dhjána jóga (értelmi megkülönböztetés, megismerés, belátás, a szellemi intuíció, a bölcsesség, a tudás útja)
– karma jóga (cselekvés jógája, nemcselekvő cselekvés, a lemondás, önzetlenség útja, ok-okozatiság,)
– bhakti jóga (szeretet, odaadás jógája, érzelmek megnemesítése, ének, tánc, mantra útja, pl. krishnatudat)
A sort lehetne még folytatni, a lényeg hogy bármi lehet jóga, pontosabban bármilyen aktivitást lehet jógikus hozzáállással művelni.
Sápi Ádám
