Pingvin sex

Ha még nem próbáltad, itt az ideje. Az elmúlt több, mint egy évben elmerültem a természetfilmekben, minden nap megnéztem 1-et, az több száz db és e komoly kontempláción keresztül mondhatom jobban megértettem a természetet, azt a több millió éves biológiai bölcsességet, amit génjeinkben hordozunk és azon keresztül magamat is.

Mi is az amit Életnek hívunk?

Egy flow, egy folyam, ami folyik minden élő lényen keresztül, növényen, állaton, emberen. Változik, túlél, alkalmazkodik és utódot nemz, ezáltal marad folytonos és örök. Az élet értelme vagy célja pragmatikusn az utódnemzés, hiszen, ha ez nem volna, nem volna élet. Az élet élvezete kevésbé jelentős, ez inkább csak az emberek világában figyelhető meg, az állatoknál, növényeknél nem nagyon és az emberi világ az összes élőlény palettáján szűk szegmens. Az élvezet pont ellentettje történik: a küszködés, erőfesztés, nélkülözés és harc – ez az utódnemzéssel járó létélmény.

Ha bármely élőlény a könnyebb utat keresné, az egyszerűbbet, a kellemesebbet, akkor nem nemzene utódot, megelégedne a létfenntartással. De nem, a fajfenntartás gyakorlatilag felülírja az elsődleges primér ösztönt a létfenntartást, hiszen az ösztönök, biológiai törényszerűségek által determinált lét flowban minden állat és növény szaporodik és ezzel kényelmetlenségek, nehézségek, veszélyek egész sorának teszi ki magát, sok esetben puszta léte, élete is veszélybe kerül. Gondoljunk csak arra, hogy az állatvilágban majdnem minden állat jó eséllyel tápláléka egy másiknak, a párosodás, fogantatás, szülés és gondoskodás során minden élőlény kiszolgáltatottá és gyengévé válik környezet számára, ám ez mégis vállalt kockázat. Bár az ember megteheti, hogy felkészül erre és segítséget kér és kap, neki is igen nagy szenvedéssel, önfeladással és áldozatokkal jár. Az állatvilágban ez még inkább így van, hiszen a természet e szempontból nem kegyes, farkas törvények vannak: a gyenge halálra van ítélve. A növényvilágban máshogy zajlik a folyamat, de ott is tetten érhető a kényelmetlenség, erőfeszítés és áldozathozatal.

Én élek vagy az élet él rajtam keresztül?

Tulképp, ami lenyűgöző számomra, hogy szinte általános, hogy önfeladással jár az utódnemzés és szaporodás, tehát a létfenntartást, ami az egyedre jellemző és egyéni, azt felülírja a fajfenntartás, ami a közösségre jellemző és kollektív. Más szavakkal, mintha az élet élne rajtunk (és minden élőlényen) keresztül. Nem pedig az élőlények élnek bele a világba. A magasabb gestalt az uralkodó, a kollektívum, a közösség, a fauna, a flóra és az élet. Amely éli önmagát a gazdatesteken keresztül, mindegy, hogy növényben, állatban vagy emberben. A tudat, a tapasztalás, az élet pezseg, hömpölyög, változik folyton folyvást..

A nehézségek kapcsán – a pingvin story

Extrém, de talán a legjobban kifejezei a harcot, amelyet életnek hívunk. A császár pingvinek az Antarktiszon élnek, ide vonulnak vissza utódot nemzeni télre. A tél itt 6-8 hónap teljes sötétség, állandó hó és fagy mindenütt és -80 fokos hideg, plusz szélviharok. Ezt az ember nem igazán tudja elképzelni, hogy milyen lehet ebben 1 órát vagy napot kihúzni, de hogy 6 hónapot. Ez lehet a földi jeges pokol. Itt nincs más élőlény, csak némi baktérium a jég alatt. Ők mégis itt ácsorognak fél éven át a sötétben, mi mást is lehetne csinálni? Összetömörülnek, hogy melegítség egymást és várnak, hogy keljen a tojás, amit a lábfejükön hordanak a hasredőjük alatt, mert ha talajt érne megfagyna. Néha harcolnak, mert akinek megfagy vagy elveszik a tojása vagy a kicsinye, az megpróbál másikat szerezni egy másik pingvintől. Miután kikeltek, a kicsiket felöklendezett gyomortartalommal etetik meg az anyák, ami vmi nyák meg hab, hiszen nem nagyon van gyomortartalom, hiszen itt nincs mit enni, hiszen itt nincs más élőlény, még zuzmó se! Le is fogynak fél év alatt félsúlyra, sokan meg is halnak, és most az anyák elindulnak a tengerhez táplálkozni, ami több mint 100km-re van a tojó helytől. Miért ide jönnek tojni, nem tudjuk. A kicsiket hátrahagyják a tojóhelyen, ahová közben megérkeznek az apák, akik hamarabb mentek el a tengerre enni meg vissza. Az anyák közül a hosszú úton sokan meghalnak végelgyengülésben, a kicsik aztán az apákkal indulnak a tengerhez, már amelyik életben marad az út során. Lesz fél évük, hogy felnőjenek, fényt nappalt is lássanak, éljenek, enyhébb helyekre úsznak fel, északibb szigetekre. Majd fél év múlva kezdődik elölről a tortúra. Minek is nevezzem ezt? A tortúra enyhe kifejezés. De számukra ez az élet. Az élet! Miért csinálják ezt? Nem muszáj, élhetnének másutt is, ahol jobb idő van és jobb körülmények, kicsit élvezhetnék is az életet. Na ez az emberi megközelítés. A természet viszont más utakon jár.

A 20. szd első felében asszem, az első tudós, aki követte őket, mert korábban rejtély volt, hogyan szaporodnak és hol, szóval a felszerelkezett déli sark kutató teamből, miután elérték a tojóhelyet egy irtózatos expedíció során sikerült megszerezni egy-két tojást is, amelyek ma is a londoni természettudományi múzeumban megtekinthetők. Viszont senki nem tért vissz a bázisra élve, gyalog tették meg az utat a tengertől a tojó helyig, amely több napig tartott, a visszaúton mind meghaltak a jeges pokolban.

Na hogy tetszik a pingvin sex? Engem lenyűgöz. És ha elég természetfilmet nézel, azt láthatod, hogy minden élőlény ezt csinálja, ha nem is ilyen drámai módon, de iszonyatos küszködésnek, erőfesztésnek, nélkülözésnek és lemondásnak – emberi szóhasználattal szenvedésnek – teszi ki magát, amely során a saját élete is kockán forog és mindezt az utódért, ami önmaga meghosszabbítása, valójában az élet meghosszabbítása, ezért mondhatjuk, hogy az élet önmaga folytonosságát tartja fenn az élőlényen keresztül, miközben az élőlény küzd.

Az élet értelme

Az ember korábban mindig is a természet részének tekintette önmagát, még ha abból ki is emelkedett. A modern ember azonban kiszakította magát a természetből, azt hiszi az életnek van értelme, célja az élésen túl is. Hogy fejből, rációból, értelemből kitaláljuk hogyan, tudjuk mit hogyan, miért és meddig. De legfőképpen tudjuk. Pedig az élet nem tudható, csak élhető. Valójában a természet nem racionális és nem bír értelemmel, az ember életében is az irracionális összetevő nagyobb, mint a racionális, ahogy a tengeren hánykódó hajó vagy sziget, erre a pszichoanalízis bőven rávilágított. Az embert az akarat vagy vágy mozgatja, amely vak és irracionális, ha tetszik, ha nem. A tudattalan impulzusai mozgatnak, ezek a driveok az életben. Ebbe a ráció nemigen tud beleszólni, hiszen akkor mindenki élete könnyű és sikeres volna, ha eldönthetné mit szeretne, ehlyett mindenki megcsinálja a maga szenvedéstörténetét. Hogy mit és miért csinálunk, kik vagyunk a lét legmélyebben szántó kérdései és a modernitás válaszai szánalmasan bárgyúak és sekélyesek, a megválaszolás még mindig ránk vár, azaz rád vár.

Milyen a te pingvin sexed? Élvezed? Kényelmes? Kellemes? Vagy kényelmetlen, kellemetlen, rossz? Esetleg mindkettő? A gyerekvállalásnak semmi, de semmi értelme, de mégis évezredek óta, évmilliók óta csináljuk, ezzel szenvedést vonva magunkra. A modernitás narratívája szerint az élet célja a kényelem, biztonság és komfort – legalábbis a nyugati kultúra erre törekszik – aki magáénak érzi hát kérem ne csináljon gyereket, tartózkodjon a pinginsextől! Hiszen miért van egy családban sok (3-5-7) gyerek a 3. világban és miért van kevés (0-1-2) gyerek a jómódú nyugati világ családjaiban? Mert jobb egyedül élni, ahol minden csak rólam szól. Ez összefüggésben van a modern világunkban dívó egyre szélsőségesebb individualizmussal, amely ugye a kollektívum ellen megy, nincs pingvinsex, mert macerás! Az utódnemzés folyamatában én is pokolian elfáradtam és lemerültem, de úgy érzem mégis ennek van értelme, és csak ennek, hogy végre nem magamért, hanem másért csinálom, hogy végre ne magamért, hanem másért éljek! Tehát annak van értelme, aminek nincs értelme. Érted? Pingvinsexre fel!

Az én, mint probléma

A problematika megjelenik a nondualista ösvények tanításaiban is, hogy a megszabadulás tulképp pont az egyéni szemlélet feladása a kollektívért, az én áldozata a neménért. Gyakorlatban a tudat fókuszának az énelőttes állapotban tartása, hogy még azelőtt cselekedj mielőtt az én létrejön. Az én problémáinak és szenvedésének megszüntetésének útja az én megelőzése. Ide vezetnek a önvaló kutatások és a mi ez, ki ez, ki vagyok kérdések. Így tudsz kilépni a karmikus láncból, hiszen a karmád az énedé, amilyen mértékben az ént le tudod rakni, olyan mértékben szűnik meg a karmád is.

Érdekes, hogy a szimpátia szó is onnan ered, hogy vkivel együtt szenvedni, együtt elviselni. Akivel együtt szenvedsz, azzal közösséget, együtt érzést, empátiát, szimpátiát élsz meg, éppen ezért ez a család egyik összetartó ereje, a közös szenvedés, a közös családi karma, amelytől aztán oly nehéz szabadulni. Hiába a buddhai első nemes igazság a lét szenvedés, szenvedni kell, mert a szenvedésmentes állapot a szenvedés útján érhető el, ahogy az erőfeszítésmentes állapot erőfeszítések árán érhető el. A wu wei nem passzívitás és nem is elkerülés, hanem aktív, cselekvő flow, de csak annyira, amennyire kell, se több, se kevesebb. Hát ez az élet bazmeg!

A szerző szereti a pingvineket, a cikk írása alatt azonban többen is meghaltak.

Sápi Ádám, 2021-09, további írásaim itt és itt

Tudtad, hogy a rizskeksz látványa nem csillapítja az éhséget? Gyere gyakorolj te is programok itt, online tanfolyamok itt és itt.

Visits: 2053 | Today: 3 | Total: 66241

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


× négy = 8