Gyerekkoromban mély nyomot hagyott bennem egy élmény, egy felfedezés. Csillagász táborban történt, hogy az eget szemléltük, szaknyelven a csillagokat észleltük. Az ilyen táborok hegyekben vannak, messze a civilizációs fényártalmaktól, hogy jobban lehessen látni a csillagokat. Ennek ellenére is vannak olyan halvány csillagok, amelyeket nem lehet látni szabad szemmel. De van egy módszer, amivel mégis lehet látni őket, mégpedig az, hogy mellé kell nézni. Előbb összegezzük csak: a nem látható csillagokat is lehet látni, ha nem nézed őket! Mi?! Igen, ilyenkor ugyanis megjelenik a perifériális látótérben, ha ráfókuszálsz nem látod, ennek megvan a maga optikai-élettani magyarázata, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy ha nézed nem látod, ha nem nézed láthatod.
Egyik tai chi mesterem egy képességfejlesztés és annak gyakorlása kapcsán azt mondta, ne akarjam, ahelyett hogy kergetem ezt a képességet, engedjem meg / várjam meg, hogy az jöjjön hozzám. És akkor megálltam..
Voltak olyan élményeim könyvek kapcsán, hogy nem én találtam meg könyveket, hanem a könyv talált meg engem. Akkor és ott, amikor ideje volt.
Az elalvás során valójában nem akarunk elaludni, nem kell akarnunk elalduni, mégis elalszunk. Sőt minél jobban akarjuk, anná kevésbé fog sikerülni, ez az alvásproblémások 22-es csapdája.
És így a relaxáció is, annak tanulása. Nem valaminek a csinálása, hanem vminek az elengedése, de még ez is túlzó nyelvi kifejezés. Hiszen az elengedést is csinálom, megvan a technikája.. de nem, nem kell csinálni, azt hogyan kell? Nem kell! 🙂 Olyan könnyű, hogy nehéz. A szélsőségesen individualista modern embernek ez túl nehéz, már a mindset is túl idegen.
A zen szemlélet szerint a megvilágosodás akarása abszurd módon annak gátja. Mert a tudatban akkor nem a megvilágosodás van, hanem annak akarása, és ez az az akarás, amely elválaszt a megvilágosodástól. Más megfogalmazásban:
amíg elérésben gondolkodsz nem érheted el, mihelyst elengeded az elérésben való gondolkodást már el is érted..
másutt:
Ahelyett, hogy Buddhává akarsz válni, vedd észre, hogy a Buddha akar te lenni.
Ez a wu wei (nemcselekvés) a taoistáknál, tibetben a dzogchen szemlélete, indiában az advaita vedanta közvetíti, másutt is fellelhető más köntösben.
Praktikusan azt gondolhatnánk, hogy akkor nem kell csinálni semmit, nem kell törekedni, nem kell megvilágosodni, nem kell leülni meditálni – ám rossz hírem van, ez is egy tévedés, a másik véglet. De hát akkor hogyan tovább?! Mit válaszolsz? Kommenteld be alább válaszod, a helyes megfejtők közt értékes nyeremények kilátásban!
A szerző 20 éve meditál és 10 éve nem meditál.
Sápi Ádám, 2021-09, további írásaim itt és itt
Tudtad, hogy a rizskeksz látványa nem csillapítja az éhséget? Gyere gyakorolj te is programok itt, online tanfolyamok itt és itt.
Saját Istened megtalálása az egységben való hit felvallalasaban! Indulsz úton mesz figyelsz nem figyelsz belső hangra hallgatsz, de mi a belső hang? Elme szív hangja? Mi az egység? Állandóan kérdezel, a meditaciorol is elvárásokat állítasz hogy ennek így meg úgy kene tortenie nem történik nem hiszed hogy történik, mi a neked való? Állandóan kérdések lesznek, vagy voltak?! Honnan jó az eredet? Mi vagy ki vagy Te? Mivel rezonalsz? Mi a rezgesed? Hova fejleszteni magad ha már Isten gyermeke vagy, kinek higyj? Ki a jó mester?
Nincs mester rajtad kívül.
A világon sajnos csak 5 mester létezik elszórva.
Minél több új könyveket találjunk, eredeti nyelven.
Mert a fordítás is több év és az sem vágatlan.
De ez megint csak filozófia…