Tudatosság, Önismeret, Gyakorlás – avagy az oktatás és átadás ars poeticája

Az oktatás vezérfonala számomra egy hármasságon alapul. Ez egy klasszikus hármasság, de igyekszem kifejteni új megvilágításban is. Ezt a lényegi közepet, avagy a mérvadó szellemiséget, amit képviselek és igyekszek megtestesíteni, szeretném megfosztani a sok felszínes és félreértést okozó címkétől, amik manapság közszájon forognak, mint pl.: buddhista, xy jóga, tantrikus, tai chi, taoista, xy terápiás módszer, szellemi, lelki, tudati, önismereti, metafizika, spiritualitás, tradicionális, autentikus, stb. Ehelyett szeretném inkább röviden, közérthetően, idegen szimbólumoktól mentesen kifejezni és megragadhatóvá, testközelivé tenni 3 lényegi pontban, legyen ez 3 sarokkő vagy bástya.

Az alapvető hármasság: Tudatosság, Önismeret, Gyakorlás.

szemléletmód

tudatosság

Szellem

 -> a három az egyben:

TestTudatosság

– integrálva a három szintet
– összekötve a két végletet
– az egyenesből Kör lesz

hozzáállás

önismeret

Lélek
megvalósítás

gyakorlás

Test

* Ezek nem szintek, egyik nem fontosabb, vagy jobb, mint a másik, egyik sem elhagyható. Hogy melyik aspektusra kell több hangsúlyt fektetni, az egyénenként változhat, leginkább oda, ahol legkevésbé vagy kibontakozva és nem oda, ahol leginkább, lévén, hogy egységre, teljességre kell törekedni. Ahhoz, hogy haladj a hátsó lábbal (is) kell lépned, anélkül nem megy.

Tudatosság

tudatossag2A tudatosság számomra egy önreflexió, az önmagamra tekintés képessége, a bennem zajló folyamatokkal tisztában vagyok, tudom mi, miért mozgat, mik az irányaim, lehetőségeim, és korlátaim. Jelen van bennem egy külső vagy felsőbb figyelő pozíció, amiből figyelem magamat, még akkor is, ha látszólag nem tudatosan nyilvánulok meg. Ez a tudatosság nem feltétlen kontrolláló, hanem inkább egy tágas, megengedő, elfogadó, nemminősítő, de éber tér, vagy fókusz. Tudatában vagyok annak a térnek, ami a tudat(om)ban jelen van, figyelem e tér természetét és az abban felbukkanó tartalmak (érzelem, gondolat, akarat-vágy) természetét és igyekszem tágítani ezt a teret. Ez a folyamat olyan felismerésekkel jár, hogy ráismerek sajátként, vagy énként olyan megnyilvánulásokra is, amelyeket korábban nem sajátnak, vagy nem énnek véltem. Tudatában vagyok, hogy ami velem történik az nem véletlen, az oka én magam vagyok, ezzel dolgozom, ezen dolgozom. Tudatosságom tere tágul, ezáltal énem határai tágulnak. Egyre kevésbé vagyok kiszolgáltatva “tőlem idegen” befolyásoknak, egyre inkább elmosódik az én és nemén határa, és egyre inkább a magam ura vagyok.

Az átlag ember megnyilvánulásainak 60%-a tudattalan, a 25%-a kondicionáltságból fakad, tehát lehet, hogy tudatában van, de nem szabad benne. Marad 15%, ami belőle fakad, ami tényleg ő, amiben szabad. Ezen az arányon kellene változtatni.

Erről a szintről lehet és érdemes a legkevesebbet beszélni, mégis erről beszélnek a legtöbbet. A nagy dolgokra nem szabad rágörcsölni, könnyedén kell őket venni. A nagy szavak legtöbbször üresek.

Ez legyen a szemléletmód vagy nézet az élethez, az életben ~ a szellemi aspektus.

Önismeret

onismeret2Az önismeret nevéből adódóan önmagunk megismerésére irányul. Ezáltal persze a világ is megismerszik előbb utóbb, hiszen ha a fókusz azon van, aki megismer, akkor a megismerés módja tudatosul, változik, ebből adódóan a megismerés tárgyai, a külvilág is változni fog. Fontos, hogy a “dolgok így és így vannak” helyett a “dolgokat így és így tapasztalom” megközelítésbe próbáljunk belehelyezkedni és a törekvés célja a tapasztalási mód, a belső folyamat legyen, ne a tapasztalt, “objektív”, külső dolgok.

Önmagunk megismerése sosem lesz teljes, az önismereti út nem ér véget, ezen az úton nem lehet megérkezni, csak úton lenni, esetleg vesztegelni, neadjisten visszafelé botorkálni.

A megismerési folyamat területe az ÉN és ennek szolgálatában a személyiség (gondolatok, érzelmek, mozgató erők, viselkedés), illetve a személyiség viszonyai, kapcsolódási mintái környezetével. A személyiség alapjait tisztázni és rendezni kell, mielőtt spirituális értelemben az Útra szeretnénk lépni, vagy az ÉNnel szeretnénk foglalkozni. Biztos alapra van szükségünk, mielőtt a felemelkedéssel kísérletezünk.

Az önismereti munka kihívásokkal teli, és az átalakulás művészete nem teadélutánnak ígérkezik. A szembesülés érzelmi mérgeinkkel, árnyékunkkal, korlátainkkal nem egy kellemes időtöltés, profit nem származik belőle, és legkevésbé sem trendi dolog, bármennyire is azt gondolnánk az ezo-spiro színtér gazdag programkínálatát nézve. Ahol az az érzésünk gyorsan és olcsón juttatnak minket magasztos, és hőn áhított belső értékekhez, szintekhez, és transzcendens örömök közepette pillanatok alatt elengedhetjük a személyiségünk összes nyűgjét. A “gyors” technikák, módszerek helyett sokkal inkább elköteleződésre és kitartó gyakorlásra van szükségünk egy hosszú és nem feltétlen mindig kellemes folyamat során, mert amit pl. 10 évig építettünk, azt nem fogjuk tudni egy hétvége alatt letenni.

Mivel a megfigyelés tárgya önmagunk, ezért szükségünk van egy tükörre a gyakorlás során, hiszen a szem nem látja önmagát, másrészt a személyiségnek vannak vakfoltjai, amire nem lát rá, árnyéka, amire nem akar rálátni, és persze vannak elfedő, elhárító énvédelmi mechanizmusaink, amik megnehezítik a dolgunkat. Szükségünk van egy őszinte tükörre, ami visszatükröz minket, a tükör lehet a párunk, gyakorlótársunk, a gyakorlói közösség, a tanító, a terapeuta, a mester, vagy bizonyos értelemben a testünk (ez utóbbiról később bővebben).

A helyes szemléletmód birtokában lényegében bármilyen tevékenységet lehet önismereti hozzáállással végezni, persze vannak kifejezetten erre a célra szánt módszerek, keretrendszerek és szakemberek, akik segítséget, támaszt, útmutatást jelenthetnek számunkra. Tehát kaphatunk segítséget, megmutathatja más a kapukat, de bemenni magunknak kell.

Erről a szintről már több mindent lehet mondani, több a módszer is.

Ez legyen a hozzáállás az élethez, az életben ~ a lelki aspektus.

Gyakorlás

gyakA tudatosság, mint szemléletmód és az önismeret, mint hozzáállás a gyakorlásban tud kibontakozni, megvalósulni. A szemlélet és hozzáállás a tettekben, cselekvésben fog formát ölteni. A gyakorlás teret biztosít, amelyben a változás, a fejlődés, az átalakulás történhet, ha jelen van a helyes szemléletmód, figyelem (tudatosság), és a hozzáállás, szándék (önismeret).

A hármasság fényében:

  • A dolgok megértésben a fej (~szellem) játszik szerepet, megértettem az igazságot. De igazság több is lehet, még nem biztos, hogy az enyém, nem biztos, hogy van dolgom vele. Ez a Tudatosság aspektus, a Szemléletmód. Ez lehet egy gyors folyamat, ez a Felismerés fázis.
  • A megérzésben, azonosulásban a szív (~lélek) játszik szerepet, vonzódom ehhez az igazsághoz, akarom őt, magamra tudom vonatkoztatni, karmikus kapcsolatban vagyok vele. A választáson nem kell gondolkozni, azt tudni fogod mi vagy te, már benne is vagy, hiszen ez működik számodra. Ez az Önismereti aspektus, a Hozzáállás. Ez egy lassabb folyamat, míg kialakul, míg megtalálod, ez a Kapcsolódás fázis.
  • A megvalósításban a has (~test) játszik szerepet, megcselekszem, gyakorlatban is a magamévá teszem, részemmé teszem, beépítem magamba, megtestesítem, ekkor fog bennem élni az igazság és képes leszek azt sugározni szavak nélkül is. Ez a Gyakorlás aspektusa, a Cselekvés. Ez egy lassú (de biztos) folyamat, amíg kibontakozik, ez az Átalakulás fázis.

A gyakorlás a valós dramatizáció, avagy tettleges, aktív részvétel, hiszen amit hallasz, azt elfelejted, amit látsz azt megjegyzed, de amit csinálsz, azt megtanulod. Rögzül bennünk 10%-a annak, amit olvasunk, 20%-a annak, amit hallunk, 30%-a annak, amit látunk, 50%-a annak, amit látunk és hallunk, 70%-a annak, amit mondunk, és 90%-a annak, amit mondunk és teszünk. Utóbbiban ugye a testi aspektus dominál, hiszen a test nem tud nem jelen lenni, abban ami Van, a gyakorlás konkrét értelemben ezért testhez kötött, a testi jelenlét, pozíció, mozgás és megélés alapozza meg, enélkül nem megy. Ezért kell a praxisnak (pl. jóga, tai chi, chi kung) a testből kiindulnia.

“A lassú épít, a gyors rombol.”

A gyakorlás rendszerességet, kitartást, türelmet és elköteleződést igényel. Ahogyan a természet is működik, nem lehet siettetni egy virág nyílását, azzal elrontjuk a művet, majd nyílik, ha ideje van.

Ennek fényében látható, hogy gyors eredményeket nem tudunk produkálni, bármennyire is egy gyors világban élünk. Egy hétvégi gyorstalpalón nem fog a részeddé válni a szellemiség, pénzért nem veheted meg, és más sem tudja neked adni, magadnak kell megdolgozni érte. De a megértés és a beleérzés szintjén történhet benned változás, kaphatsz impulzusokat új irányokba, de ha nem gyakorlod ki, nem teszed a magadévá, akkor ez a változás nem lesz maradandó, az új magra visszahull a korábbi berögzüléseid sara, és szép lassan betemeti. Marad egy emlék, egy élmény, amin néha nosztalgiázhatsz, de nem válik jeleneddé, nem válik valósággá az életedben. Manapság ez egy alapvető megértésbeli hiba és ebben is megnyilvánul a modern nyugat fogyasztói hozzáállása, hogy élményeket akarunk venni, lehetőleg minél többet, rövid idő alatt, de ez a fajta beállítódás sajnos távol esik a lényegi értelemben vett spiritualitástól. Sajnos a piac mindig ügyesen kiszolgálja az igényeket, amitől így sajátos formát ölt a modern spiritualitás, de ha ez van nekünk, ezt kell szeretni, ezzel kell dolgozni.

A gyakorlásnak mindig konkrét formát kell öltenie, és az a forma megszabja, hogy pontosan mit hogyan csinálj, ebben van segítségedre az oktató. A konkrét stílus, módszer, gyakorlás részleteire itt most nem térek ki, erről sokat lehetne beszélni és másutt beszélek is. A gyakorláshoz kínálok konkrét módszereket, stílusokat kezdő-haladó szinten, lásd itt összefoglalva.

Eleinte meg kell találni a gyakorlás azon módozatát, stílusát, ami fekszik neked, ami passzol a temperamentumodhoz, az elképzeléseidhez, az adottságaidhoz, ez a módszer mankóként fog téged szolgálni, amíg tanulsz járni. Eleinte érezd jól magad benne és oldódj fel benne, ez fontos, mert ebben fogsz megalapozódni, ez ad lendületet és bizalmat az út iránt, később már kiterjesztheted a gyakorlást olyan területekre, stílusokra is, amiben nem vagy olyan jó, ami nem annyira kellemes számodra. A gyakorlás ezáltal megtanít egyfelől a szélsőségek (jó-rossz, kellemes-kellemetlen, szenv-ellenszenv) egyesítésére vagy feloldására, másrészt megtanít a komfortzónádon kívüli tartózkodásra, mozgásra. Ekkor a gyakorlás már nem csak jóga, vagy tai chi, vagy meditáció lehet, hanem lényegében bármi, a gyakorlást ki kell terjeszteni egyéb tevékenységekre is, sőt az élet minden területére, így a gyakorlás nem napi másfél órában zajlik, hanem a nap egyre nagyobb részében. Hiszen, ha egy héten 2 órát gyakorlunk, 166 órát meg nem, akkor nyilván olyanok leszünk, az lesz a mérvadó, amit 166 órában csinálunk, nem az, amit 2 órában. Így idővel fogod tapasztalni, hogy a kereteid, határaid tágulnak, a téged korlátozó korábban merevnek hitt kondíciók olvadnak körülötted, a felszabadulás üres frázisból valós, élő tapasztalattá válik életedben. Ezt nevezem én mélyebb értelemben vett gyakorlásnak. Ekkor már nincs olyan nagy jelentősége, hogy mit gyakorolsz, milyen szavakkal illeted azt te vagy a környezeted, az Úton vagy, az Út a talpad alatt alatt van, visz, és az Élet visszaigazol.

Erről szintről kell és lehet a legtöbbet beszélni. Ahogy mondják az ördög a részletekben rejlik, nos hát isten is. Amíg a nagy dolgokat könnyedén kell venni, addig a kis dolgoknak, a részleteknek komoly figyelmet kell szentelni.

Ez legyen a megvalósítás, a cselekvés az életben ~ a testi aspektus.

TestTudatosság

Fentebb kifejtettem e szellemiség 3 sarokkövét (tudatosság, önismeret, gyakorlás). Ha a három aspektust integrálom, és egy kifejezésbe akarom belegyúrni, akkor azt mondom TestTudatosság, ezzel összekötöm a két végletet, a testet és tudatot, az anyagit és szellemit, így az egyenesből Kör lesz, Egység.

Erről bővebben egy újabb fejezetben, itt írok.

Visits: 506 | Today: 0 | Total: 179681

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


hét − = 6