TestTudatosság – avagy a tudatosság – önismeret – gyakorlás hármasság szintézise

testtud3Ha a három aspektust integrálom, és egy kifejezésbe gyúrom, akkor azt mondom TestTudatosság, ezzel összekötöm a két végletet, a testet és tudatot, az anyagit és szellemit, így az egyenesből Kör lesz, Egység.

A fentebb ecsetelt három sarokkő kapcsán szinteket vagy aspektusokat említek, de fontos tudatában lenni, hogy ezek egymástól nem elválaszthatóak. A test és tudat, illetve test és lélek dualitása félrevezető. Ez egy, és nem kettő. Ez egy érem két oldala, egyazon entitás két módozata, megnyilvánulási módja, ahol a hangsúlyok  tolódhatnak el, ahol nyilvánvaló, hogy egyik a másikra hatással van, és viszont.

A hagyományok beszélnek átszellemített testről, tökéletes testről, manapság inkább azt mondanám tudatos test. Hogy mit jelent ez számomra, arról a továbbiakban beszélek kiemelve különféle, számomra fontos aspektusait.

A Test Intelligens. Testünk több, mint csontok, szövetek, biomechanikus részek összetevői. Áthatja egy olyan erő, amely a kis petesejtből kész emberré formál minket, amely folyamatosan rendezi a különféle rétegeinket. Egy rendező erő, potenciál, amit, ha engedünk megnyilvánulni, akkor pontosan tudja, hogy nekünk/testünknek mire van szüksége ahhoz, hogy egyensúlyba, harmóniába kerüljön. Ennek az erőnek a felébresztéséhez szükséges a fentebb tárgyalt tudatos figyelem kifejlesztése és kiterjesztése a testre, annak érzeteire, a belső figyelem, érzékelés finomítása, a test tisztán tartása a környezeti és táplálkozás során belénk kerülő mérgektől, valamint a test gyakorlatoztatása, testi adottságok, képességek fejlesztése, formában tartása. Ily módon a test zsigeri intelligenciájának ébredése lehetővé teszi, egy öngyógyító, önszabályozó rendszer kialakulását, amely a iránymutatással szolgálhat számunkra lelki, szellemi síkon is.

A Test Szent és Alap(zat). A testi szint művelése szükségesszerű, mivel alap nélkül nem lehet házat építeni, ezért a test, mint anyag és annak érzetei szentségként tisztelendő. A felsőbb szintek persze nem elhanyagolhatóak, de pl az érzelmi, vagy gondolati szint gyakorlatoztatása nehezebb, mint a testé. A 3 instrukció közül szerinted melyiket a legkönnyebb végrehajtani? 1: ne gondolj a citromra! 2: ne szorongj! 3: engedd le a válladat és lélegezz mélyet! Ezért a test mindig alap, kiindulópont kell legyen! Ebben áll a testtel való munka szakralitása, és a test tényleg templommá válhat.. rajtad múlik.. mindig kéznél van.. egy mester..

A Test, mint Cserép és Termőföld. Az edényt ki kell égetni, hogy be tudja fogadni és meg tudja tartani a lényeget, ellenkező esetben a kiégetetlen agyagedény nem képes megtartani a bele töltött folyadékot, szétmálik, és sártócsává válik. A földet fel kell szántani, hogy termékennyé váljon, anélkül a belé vetett magot nem képes befogadni, és az nem lesz képes szárba szökkenni, növekedni, nem lesz belőle semmi, csak egy lehetőség.

testtudA Test, mint a Kozmosz (le)képe(zése). Az emberi test lényegében hordozza és képes kifejezni a kozmosz minden összefüggését, az univerzális alapelvek bele vannak kódolva, csak ki kell tudni őket bontani és értelmezni. A klasszikusok úgy mondják, ahogy Fenn úgy Lenn is, ahogy Kinn, úgy Benn is, mikrokozmoszunk, a makrokozmosz mása.

A Test Bölcs. Az ismerethalmaz nem tanít meg a értelemre, mert az ismeret a fejben, a tudás a tettekben van, a tettek a test által valósulnak meg. Ahogyan az okos ember napról napra többet tud, a bölcs ember napról napra kevesebbet. Bármely sejted bölcsebb, mint bármely gondolatod, hallgass a sejtjeidre! A szó ne legyen több, mint a tett! Figyeljük meg és értékeljük az embereket tetteik és nem szavaik alapján. (Goda Gábor)

A Test, mint Hangszer. Ha már van testünk az lehet szép, mint egy szögre akasztott gitár, de nem jobb játszani is rajta? Yehudi Menuhin szavával: “A jóga gyakorlása elemi mérték és arányérzéket hoz létre. Első hangszerünkre, saját testünkre alkalmazva megtanulunk azon úgy játszani, hogy  a lehető legnagyobb harmóniát és együtthangzást hozzuk ki belőle. Lankadatlan türelemmel élesztgetjük  és finomítjuk minden sejtünket, naponta újra meg újra rázendítve, s e folyamatban olyan képességeket szabadítunk fel és hozunk felszínre önmagunkban, melyek máskülönben kudarcra és elhalásra volnának ítélve.”

A Test Eszköz vagy Kapu és nem cél. A modern jóga (és a modernizációnak áldozatául esett, keletről jött egyéb mozgáskultúrák) jellemző módon a testi gyakorlást nagyrészt önmagáért űzik, a test tökéletesítéséért, vagy annak egészségéért, a testtől indulva és a legtöbb esetben ott is végződve. A test megfelelő formába hozása fontos, de nem ez a lényeg. A tradíció és az én szemléletmódom szerint a test eszközként kell funkcionáljon, a gyakorlás során a testen – a személyiség legkülső megjelenési formáján, burkán – keresztül ragadjuk meg a finomabb lényegiségünket. A gyakorlás fő célja számomra nem az, hogy a gyakorlatok végrehajtását tökéletesítsük, vagy azoktól egészségesek legyünk, hanem hogy rámutassunk, megragadjuk a forma (test) mögött meghúzódó finomabb lényeget (energia, psziché, lélek, szellem) és tudatosítsuk a tudattartamok általi mozgatottságunkat, meghatározottságunkat, majd ezen tendenciákat fokozatosan átalakítsuk. A testen, mint kapun keresztül hatolunk önmagunk mélyére és az értékes tapasztalást integráljuk lényünk egészébe. A test, mint tükör funkcionál, belsőnk tükre, a testtel való gyakorlásról az önismereti, tudatossági aspektus nem leválasztható, mert anélkül csak felszínes testedző módszer marad. A tradicionális értelemben vett gyakorlásnak feltétele az egészséges test, a modernitásban sajnos sok esetben a célja.

Ügyes eszköz a testem, ami szolgál engem, vagy egy akadály?

onismeretA Test Tükör. A tudatossági törekvéseinkben jó, ha van egy tükrünk, egy visszajelzőnk, amitől vagy akitől visszaigazolást kapunk, ellenkező esetben bizonytalanná válik a haladás az úton, tévutak jelentkezhetnek. Önmagam megismerése nem könnyű, ha a tudat akarja a tudatot, vagy az én akarja az ént megfigyelni az nehéz ügy, ez olyan mint a szem, ami magát akarja megnézni. Kelleni fog segítség, pl egy tükör. Tükör lehet egy mester jelenléte, ha az nincs, akkor a test, a test bölcs, mindig beszél hozzánk (alkat, tartás, gesztus, érzet), csak meg kell tanulni megérteni őt, a test mindig jelen van. A tükör nem lehet egy könyv, vagy ismeret, és az sem, ha túl sokat üldögélünk csukott szemmel egyedül, még ha ezt meditációnak is hívjuk.

A Test Közvetítő. Olyan, mint egy rádió, aminek az alkatrészei a megfelelő sorrendben vannak összerakva és a megfelelő részek a nekik megfelelő funkciót látják el, ekkor meg tud nyilatkozni egy magasabb minőség, ami több, mint az alkatrészek összessége, ez a rádió, csodákra képes, olyasmire, amire az alkatrészek nem, olyasmit közvetít, ami nem ő, rajta túlmutat. Ha akár egyetlen alkatrész nincs a helyén, vagy nem azt és nem úgy csinálja, ahogy kell, akkor nem rádió az eredmény, hanem egy rakás, értéktelen ócskavas, amiből nincs kiaknázva a rádió potenciál, ami benne rejlik. A test is ilyen, ebben az értelemben kell tökélyre művelni, hogy meg tudjon nyilvánulni benne az, ami magasabb rendű nála, mindegy hogyan hívjuk azt, ezek csak szavak, a lényeg, hogy tapasztalod, éled vagy nem. A test hangolása során – a potméter tekergetése közben a Tilos rádió konkrét tapasztalássá válhat, pedig még nem látta senki és megfogni sem lehet, emiatt sokan nem is hisznek benne.

onismeret3A Test Szellemi, a Szellem Testi. A lélek addig nem ölt testet, vagy nem ad életet a szellemnek, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy a majdan lakóhelyéül szolgáló test valóban virul-e. A testnek elég erősnek (vitálisnak, energikusnak, rugalmasnak, lazának) kell lennie, hogy a lélek lakóhelyéül váljon, ami aztán megteremtheti, illetve médiumává válhat a szellemnek. Csak ekkor kezd a test mélyértelműen tanítani, pontosabban ekkor kezdjük megérteni, amit tanít. Ezt nevezem a szellem megtestesítésének. És ekkor kezdődik a test átszellemítése is, ami a másik irányba ható folyamat. De mindkettő a test megfelelő formába hozásában gyökerezik. Klasszikus kifejezéssel élve, amikor a testben a lélek felébred és elkezd kibontakozni, akkor a lélekben képes lesz a szellem megnyilatkozni. A tudatos tökéletes test számomra az, amelyben megtestesül a szellem (a szellem alászállása). Az ilyen test, átszellemült test (a test felemelkedése). A két irány, és a fenn-lenn harmóniában vannak.

Test és Meditáció. Nézzük a legalsó és legfelső szintek kapcsolatát. A formális meditációk szabad teret adnak az elmélkedésre, az ábrándozásra, vagyis az elterelődésre. Később, ha képesek vagyunk túljutni a szétszórtságon, a számtalan belső élmény sűrűjében eltévedve kételyekbe ütközhetünk. Ha e kételyek esetleg zavaró érzelmekkel vegyülnek, akkor törekvésünk könnyen célt téveszt. A meditációban való haladás, bármennyire is szellemi tevékenységként tűnik, testi szinten is megjelenik. Ha ismerjük ezeket a testi jeleket, képesek vagyunk helyes irányba terelni a tudat mozgásait, sőt a testtől tanulva, a gondolkodás és elmélkedés általános hibáit megszüntethetjük. A test mozgatása nem csak a tudat felszabadítását idézheti elő, hanem több bölcsességet képes átadni nekünk, mint akár az elme, illetve a gondolkodás. Míg az elme állandóan torzítja emlékképeinket, és a gondolkodás révén és a szélsőséges érzelmeink segítségével szinte mindig csak arra enged következtetni, hogy milyen szerencsétlen a helyzetünk és mennyi hibája van a körülöttünk lévő embereknek, addig a test a jelenben és az abban lévő lehetőségekben látja a boldogulását.

Sajnos a keleti meditációs hagyományok közvetítői, tanítói sokszor nincsenek tudatában annak, hogy a modern, nyugati ember elméje nem alkalmas a meditációra, a meditációs praxis megkezdéséhez is utat kell bejárnia. Egy zavart elméjű, fojtott érzelmű és feszült testű gyakorlónak az “ülj csendben, csukott szemmel” instrukció kb annyit ér, mint a nyisd meg a szívedet és szeresd (keddenként 6-7-ig) ellenségeidet, mint önmagadat. Ezen módszerek eredménye jobb esetben semmi, rosszabb esetben plusz testi feszültség, frusztráció, idegesség és eggyel több kudarc élmény: nekem ez nem megy.

A Test helytelen, szélsőséges szemléletmódjai. Két téves szemléletmód van a testet illetően, az alábecsülés és a túlbecsülés. A túlbecsülésről már szó esett fentebb a modern testgyakorlatoztatás kapcsán (A Test Eszköz vagy Kapu és nem cél), amikor is a testi szintet önmagáért műveljük és anyagi értelemben azonosulunk vele, azaz nem látunk tovább a testünknél. Ez a szemlélet nem számol azzal, hogy a test mulandó, így a testen – mint zárt rendszeren – belül elért eredmények is mulandóak. E szemléletmód hívei mentségére legyen mondva, lehet nem is akarnak ennél többet. A másik, az alábecsülés hibája is népszerű hiedelem “spirituális” körökben. Ez a szemléletmód az “az csak a testi szint” hibájába esik, aminél persze illik “átszellemültebbnek”, “spirituálisabbnak”, illetve “szubtilisebbnek” lenni, ha az ember “komolyabb” gyakorlónak tartja magát, és “magas szintű” gyakorlatokat végez. A testi szint integrálása nélkül nem jutunk messzire, hiszen majdnem a lényeget felejtettük ki a történetből. A nem integrált test elég konkrét, mondhatni makacs tőkesúly vagy behúzott kézifék tud lenni, ami földközelben tartja a léghajónkat.

gondolatok az Útról

Az útonjárás mibenléte számomra a tökéletesség művészete a fentiek fényében, amely során egyre tisztábban látunk és egyre meg­felelőbben reagálunk.

Amikor kifejlesztett energiánkat mozgatjuk, olyan erős lesz, mint a tigris üvöltése, és olyan messze elér, mint a majom sikoltása. Habár energiánk erős, szelle­münk tiszta és nyugodt, csendes.

Az úton levésnek – vagy folyamba lépésnek – 3 visszaigazoló jele van: a kételyek csillapodnak, a vágyak elülnek, és megjelenik az (oknélküli) elégedettség…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− kettő = 3