Gondolatok az ÉNről, a kapcsolódásról, a viszonyról 2. rész

A második rész inkább egy gondolatfüzér, amely az első részben megfogalmazottak kapcsán nyitogat további dimenziókat ezen az úton..

Közel és távol

A közel nem a távoli ellentéte, hanem a feléje tett első, döntő lépés. Az abszolútum csak addig utópia, amíg a tőle elválasztó teret nem alakítjuk át közelségek füzérévé. (…) Az ember saját, tágabb valója, terjeszkedő, a közelségre rávetülő valója az abszolútum egyedüli, igazi partnere.

– Andrei Pleşu: Az angyalok Continue reading

Gondolatok az ÉNről, a kapcsolódásról, a viszonyról

Az ÉN és viszonyai

Martin Buber perszonálfilozófus szavai mélyen érintenek, merítek belőlük és szeretem továbbgondolni őket, figyelj kérlek egy kicsit rám.

Az ÉN nincs, önmagában nem létezik, az ÉN viszonyban létezik, viszonyban születik meg, viszonyban tud létezni, és olyan, amilyen viszonyban éppen van. A viszony kétféle lehet:

ÉN-AZ viszony: az AZ esetén tapasztalás van, mert AZ van, így ÉN tapasztalom AZ-t, ez a viszony tárgyiasító, egy embertárs nélküli viszony

ÉN-TE viszony: a TE esetén nem tapasztalás, hanem találkozás van, mert a TE nemcsak van, hanem jelen van, fontos a jelenlét, ez a viszony nem tárgyiasító, ez egy embertársért való viszony. Nem tudok úgy rátekinteni a másikra, hogy magamat, ne fedjem fel, ne adjam fel, ez esetben nem látom a másikat, hanem egymás szemébe tudunk nézni. Continue reading