Felszínes, szegényes, helytelen (mellkasi, tüdőcsúcsi) légzés
Az ülő életmódhoz szokott modern ember felszínesen lélegzik, ez azt jelenti, hogy többnyire a tüdő felső részét használja a légzés során. Ezt mellkasi légzésnek nevezzük, amely során a has mozdulatlan, a rekeszizom mozgása minimális, a légzés rövid, szapora és felszínes. A felületes légzés során a rekeszizom dugattyú mozgása nem kielégítő, nem masszírozza a belső szerveket, így a hasüregi szervekben, zsigerekben a vér pangani kezd, a stagnálásból adódóan nagy mennyiségű vér marad ki a keringésből, ami többek közt enerváltságot, lehangoltságot, az életerő csökkenését eredményezi.
A felszínes légzés továbbá tükrözi tudatunk külső világi dolgokban való szétszórtságát, töredezettségét, valamint testtudatosságunk felszínességét, rámutat testünkkel (és jelenünkkel) való kapcsolatunk hiányosságára. Mellkasi légzést nem kell külön gyakorolnunk, feltételezhetően jól megy. Amikor mellkasi légzés során a rekeszizom helyett a bordakosár dolgozik, sokkal több izomfeszítésre van szükségünk, ráadásul a mellkasi izmok használata egyfajta biológiai vészreakcióval van kapcsolatban.
Az alábbi ábrákon láthatjuk a teljes és a felszínes légzés közti különbséget, valamint az ehhez használatos izmok áttekintését. A teljes légzésben az elsődleges légzőizmok kb. 80%-ban vesznek részt, míg a másodlagosak 20%-ban. A felszínes légzésnél ennek a fordítottja igaz, tehát 20-80% tapasztalható.
 |
 |
Mély, teljes, helyes (hasi, rekeszizom) légzés
A hasi légzés a mellkasi légzéshez képest egy lágyabb, mélyebb légzésminőség. A hasi légzés során belégzés (kilégzés) közben a hasunk emelkedik ki (süllyed), a mellkas nem nagyon mozog. A rekeszizom fel-le mozog, mint egy dugattyú. A légzés ugyanúgy a tüdőbe történik, mint mellkasi légzés esetében, csak a tüdő közép és alsó részeit, illetve a mélyebb szöveteket aktiválja. Ez a légzés fokozza a tüdő kapacitását, növelve a légzésben résztvevő tüdőtérfogatot. Segít új légzésmintázat kialakításában. A rekeszizom tudatos mozgatásával kis erőfeszítéssel nagyon hatékony tágulást érhetünk el, a mellkas izmainak mozgatásához – akár tudatos, akár tudattalan – sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükségünk.
A helyes légzés felfrissíti, stimulálja, tehermentesíti a májat, a lépet és a hasnyálmirigyet. Stimulálja, fokozza a vesék, mellékvesék, a húgyvezeték és a nemi mirigyek működését. Könnyíti az emésztést, eltávolítja a gyomorból a pangó nedveket, a hasizmok, hasidegek épen maradnak, stimulálja a napfonatot, ami a has idegrendszeri központja, így a neuro-vegetatív idegrendszer szimpatikus (készenléti, lebontó) és paraszimpatikus (pihentető, regeneráló, tápláló, felépítő) folyamatai harmonizálódnak. Tartósan és eredményesen egyensúlyban tartja a vegetatív idegrendszer túl és alulműködését egyaránt, ezáltal segíti a pszichoszomatikus tünetek kezelését. Idegrendszerünk harmonizálódik és megerősödik, ezért teherbírásunk, kitartásunk növekszik, kevésbé leszünk sérülékenyek az élet negatív hatásaival szemben.
A helyes légzés balanszban tartja a metabolizmusunkat, hiányában magunkat emésztjük, a savasság sok tekintetben a metabolizmus égésterméke → tanulj meg kilélegezni, mielőtt belélegzel, minden itt kezdődik! A helyes légzés tehát tisztít, méregtelenít, és lúgosít, a sav-bázis egyensúly 70%-ban a légzésen múlik, ha ez nem teljesül, akkor a haj, a csont, és más szövetek sérülnek, ahogyan a szervezet kompenzálja az elsavasodást, ami manapság kortünet. Mindezt összevetve tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy fiatalít.
Kifinomultabb hatások: Egyensúlyba hozza az adrenalin mirigyek működését, megszüntetve a letargiát, csillapítva a szorongást és a feszültségeket. Csökkenti a félelmeket, aggodalmakat az idegességet, stresszt, nyugtalanságot, szétszórtságot, és hozzájárul egy kiegyensúlyozottabb, derűsebb, fókuszáltabb életminőség megteremtéséhez, és annak megszilárdításához.
Pratjahára. Patandzsali 5. szintje a jóga 8 lépcsőjén a befeléfordulás, ami egyfajta tudati fókusz, amikor az érzékeket befelé fordítjuk, és azt vizsgáljuk mi zajlik belül. Ezt az aktust a mély légzés támogatja, hiszen a légzés mélysége (vagy felszínessége) összefüggésben van a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus (vagy szimpatikus) működésével, a tudat befelé (vagy kifelé) fordultságával, összeszedettségével, fokalizáltságával (vagy szétszórtságával, -töredezettségével) is. Futtassunk egy töredezettségmentesítést, ha már rosszul működik a rendszer. Mit szólsz?
A hasi légzést hívják még „vissza a gyermekkorba” légzésnek is, mivel az újszülötteknél ez a légzésminta még automatikus. Gyermekkorban is aktív, de ahogy idősödünk egyre felszínesebbé válik légzésünk, belső érzékelésünk egyre romlik, kifelé irányuló szétszórtságunk és a világi problémákba való belegabalyodásunk egyre fokozódik. Öregkorban a mellkasi légzés már általánossá válik, ami szoros összefüggésben van az emlékezőtehetség, a gondolkodóképesség, a nemi potencia, és a szellemi frissesség hanyatlásával.
Hívják még „tűz legyezésének” is, mert a testben lévő, köldök tájékhoz kapcsolódó erőközpontot, azaz a Tűz elemet aktiválja, fokozza, amely jelenléte egyfelől elengedhetetlen ahhoz, hogy a test méregtelenítése folyamatos, az inak lazák, és a mozgásunk könnyed legyen, másfelől elengedhetetlen ahhoz, hogy a Tűz segítségével lelki, pszichés, vagy tudati értelemben is beinduljanak a méregtelenítő folyamataink, és ezáltal támogatva legyenek a bennünk zajló alkímiai átalakulások a személyiség szintjén is. Tehát ahogyan fizikai szinten a hő és égés (metabolikus, átalakító folyamatok) segítik elő a méregtelenítést és az anyagcserét, ugyanígy felsőbb szinteken is szükségünk van a Tűz kifinomultabb formájához, hogy a bennünk működő tudati mérgek tisztuljanak, átalakuljanak, ezáltal a személyiség struktúrája, vagy a tudat szerkezete változzon, transzformálódjon a spirituális fejlődés érdekében. Tehát ennek a tűznek a növelése fontos üzemanyagot, energetikai alapot teremt, amelyet haladóbb gyakorlataink során átalakítunk és tovább finomítunk.
Sápi Ádám
