Pránajáma

Miközben az õsi jógaszövegek és a régebbi, jógik által írt könyvek is
meglehetõsen nagy teret szentelnek a különféle pránájáma technikáknak, ma-
napság azt tapasztaljuk, hogy mind az oktatásban, mind az egyéni, otthoni
gyakorlásban betöltött szerepük eltörpül az ászanák gyakorlása mellett. Ritka
kivételtõl eltekintve a résztvevõk inkább szükséges „rossznak” tekintik ezeket a
gyakorlatokat, amit csupán az oktató kedvéért végeznek, belsõ meggyõzõdés, a
légzés és a prána titkainak megismerési vágya nélkül. Nem véletlen az ászana-
centrikus rendszerek sikere a nyugati társadalmakban, mivel a gyakorlás
elsõdleges célja a test tökéletesítése, rugalmassá tétele, uralása.
A légzés ugyanakkor sokkal „énközelibb” életfolyamat. Lefolyása, jellege,
változásai sokkal jellemzõbbek ránk, mint gondolnánk, és elsõdlegesen az anyai
mintát követik. Megváltoztatása tehát nem véletlenül ütközik erõs belsõ
ellenállásba. Ezek az ellenállások ugyanis saját belsõ értékeink, korlátaink,
mintáink következtében jönnek létre, azokat a pontokat jelzik, ahol nem
tudunk elõítéletek nélküli, befogadó, objektív álláspontunkat megõrizve szem-
benézni az élet eseményeivel.
Ezek az elakadások többnyire nem a levegõ elakadásai szervezetünkben –
bár erre is van példa -, hanem a belsõ életenergia elakadásai, melyet a jóga össze-
foglaló néven pránának nevez. A jóga egyik célja a folyamatos és kiegyensúlyo-
zott energiaáramlás biztosítása szervezetünkben, amely csakis az ener-
giablokkok megszüntetése révén lehetséges. Ennek jól bevált módszere pedig
nem más, mint a pránájáma.


A prána olyan vitális vagy éterikus erõ, amely áthatja a kozmoszt.
Minden létezõ dologban benne van, élõben és élettelenben egyaránt: kõben,
féregben, állatban, emberben stb. Bár szoros kapcsolatban van a levegõvel,
mégsem azonos vele. A prána finomabb a levegõnél, úgy lehetne definiálni,
hogy a legfinomabb energia, amely a világegyetemben mindenhol jelen van.

A prána a létezés aktív aspektusa, míg a tudat a mindent átható, inaktív,
a tanú aspektus. A prána a tudat közvetítõ eszköze; például az anyag sem több,
mint az energia kifejezõdése, végsõ fokon pedig a tudat egyik megjelenési for-
mája. A legújabb kutatások tapasztalati úton igazolják a jógik és az õsi bölcsek
intuitív tudását: a fizikai testet beburkolja, áthatja és irányítja egy energia- vagy
pránikus test – a pránamaja kósa.
Az energiatest formája egyértelmûen megmutatja a szervezet pillanatnyi
egészségi állapotát, a kialakuló betegségeket, jóval a fizikai testben való megje-
lenésük elõtt. Energiatestünkre igen nagy hatással van elménk állapota, miként
az energiatest változása is megváltoztatja az elme állapotát. A Kirlián-fotók
például megmutatták, hogy emocionális, mentális stressz hatására az energiatér
zavarossá, ködössé válik. Ez a szoros kapcsolat a magyarázata a pránájáma
hatékonyságának: a pránájáma a pránamaja kósa megváltoztatásán keresztül
megváltoztatja elménk mûködését, állapotát is.
Az ájáma jelentése: szabályozni, irányítani, ellenõrizni, visszatartani,
kiterjeszteni. A pránájámát úgy lehet definiálni, hogy olyan technikák sorozata,
amely fokozza és növeli a vitális életerõt, végsõ fokon pedig megvalósítja azt,
hogy testünkben a pránaáramlás tökéletesen szabályos legyen. A pránájáma
nem pusztán légzõgyakorlat, nem az a célja, hogy többletoxigénnel lássa el a
tüdõt, bár természetesen ez is nagyon jótékony hatású lehet. Inkább arra
használja fel a légzést, hogy a pránamaja kósában lévõ nádíkban (prána-
csatornák) folyó pránaáramlást befolyásolja. Megtisztítja õket, mentális és
fizikális stabilitást hozva létre. A kumbhaka (légzésszünet) gyakorlása által
pedig elérhetjük a prána irányítását, és az elme fölötti tökéletes uralmat.
Az energiatest folyamatos feltöltést igényel. Ez a belélegzett levegõn
keresztül történik, ezért olyan lényeges a helyes légzés. Halál esetén a pránama-
ja kósa lassan zsugorodik, majd feloszlik a környezetben. Ezért hívják a pránát
életenergiának vagy életerõnek.

forrás: www.yoga.hu jegyzetek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


három + = 6